Életrajz
Név: Britney Jean Spears
Született: 1981. December 2, Kentwood, Louisiana
Szülei: Jamie és Lynn Spears
Testvérei: Bryan és Jamie Lynn
Becenevei: Bit-bit és Brit
Haja: világos barna
Szeme: barna
Magassága: kb. 163 cm
Britney Jean Spears [középső nevét dzsín-nek ejtsd!] 1981. december 2-án született egy kis kertvárosban Kentwoodban, mely Louisiana államban található. Britney már kislánykorában mozgalmas életet élt. Öt évesen táncolt egy jazz-balett osztályban, énekelt gyerekkórusban és az óvodai ünnepségeken is. Nyolc éves korában egy atlantai meghallgatáson vett részt, melyet a Disney Channels Mickey Mouse Club tartott. Bár szerephez nem jutott – mivel még túl fiatalnak és tapasztalatlannak tartották- a producer mégis segített neki közvetítőt találni New Yorkban. Itt az Off-Broadway Táncközpontban és a Professional Performing Arts Schoolban (Előadó művészek Szakmai Iskolája) tanulhatott. Britney hamarosan nemzetközi hirdetésekben jelent meg, és részt vett az Off-Broadway országos vetélkedőjén, mely a kislány nyereségével zárult. Az iskolában szerepeket osztogattak neki, s ezek közül igen kiemelkedő volt egy Ruthless nevű kislány alakítása. A film egy régi thriller átdolgozása volt. A gyermek ugyan édesen nézett ki, mégis maga volt az ördög. A kis Britney eleinte élvezte a dolgot, de amikor közölték vele, hogy karácsonykor is dolgoznia kell, sírva fakadt. Tudták, hogy ezt így nem lehet folytatni (Britney egyébként rettenetesen félt a Télapótól).
12 éves korában ajánlatot kapott és bekerült a Mickey Mouse Clubba, ahol a napi nyolc órás műsorok leforgatása mellett tanulnia is kellett. Nem sokkal később sikeres meghallgatások után szintén a klub oszlopos tagjává vált a ma is hírhedt énekesnő Christina Aguilera és Brit későbbi szerelme: Justin Timberlake is. A kis műsorvezető két évig szerepelt a showműsorban, mígnem 1994. október 22-én a Mickey Mouse Club megszűnt, így Britney és Justin elszakadtak egymástól, átmenetileg hazaköltöztek.
Brit beiratkozott a McComb-i Park Lane Akadémiára, de rájött, hogy ő nem ezt akarja. “Égtem a vágytól, hogy kiszabaduljak innen és újra világot lássak!” - nyilatkozta. 15 évesen repülőre ült, és visszament New York-ba, ahol tagja lett egy lányeggyüttesnek, az Innosense-nek, ám hamar ráébredt, hogy így csak eltékozolja tehetségét, így rövid időn belül kiszállt a csapatból.
Britney eldöntötte, hogy inkább készít egy demo-kazettát. Mikor a felvétellel elkészült, édesanyja New York-ba küldte a rövidke hanganyagot. Nos, Britney demo kazettája útlevélként szolgált karrierjéhez, ugyanis a lány hamarosan a Jive Records lemezkiadó meghallgatásán vett részt. Itt figyelt fel rá Max Martin, a Backstreet Boys útjának egyengetője, és Eric Foster White, aki egykoron Whitney Houston prodecere volt. A meghallgatás alatt a producerek beleszerettek Britney hangjába, és meglátták benne a szunnyadó tehetséget, így Brit már 1997-ben aláírta első lemezszerződését a Jive Records-sal. Hamarosan megkezdték a debütáló album felvételeit, mely végül hat hónap alatt készült el. A felvételek Svédország Stockholmjában, illetve New Yorkban zajlottak, melynek körülményeiről Britney így nyilatkozott: „Nem voltak ott a barátaim és nagyon sokat kellett dolgoznom, de igazán szeretem, amit csinálok, ezért őszintén szólva ez nem az az igazi munka számomra”. 1998. júliusában megkezdte bemutatkozó albuma előreklámozását, promócióját.
Justin Timberlake Britney debütálásakor már rég egy fiúcsapat énekeseként működött. Nevük: N’Sync. Britney és Justin újra találkoztak, és az akkor már sikeres boyband felajánlotta segítségét Britney nészerűsítésének céljából. A lány tizenöt-húszperces előadásai előzték meg a fiúcsapat koncertjeit. A közönség lelkesen fogadta Spears kisasszonyt, és ez ígéretesnek tűnt.
1999. márciusában végre kiadták az énekeshölgyike első kislemezét, majd egy hónappal ezt követően albumát, melyen tizenkettő popdal található, s melynek címe: …Baby one more time. Britney betört a világpiacra és aratott. Lemezével az eladási listák első helyére küzdötte fel magát, és összesen 18 millió lemezt adott el. Így első albuma elérte a 18 szoros platina minősítést. Brit olyan példaképei nyomdokaiba léphetett, mint Mariah Carey, Madonna, Whitney Houston, vagy éppen Janet Jackson. A siker átütő erejű volt, a média nyomban felkapta, az interneten a legkeresettebb fogalommá vált és első videoklippje, mely egyben albumának címadó dala, a Music Television leggyakrabban sugárzott videójává lépett elő. Ezzel kapcsolatban Brit nyilatkozata a következő: „Egyfolytában imádkoztam azért, hogy a dalaimat játssza az Mtv és a rádió. Minden vágyam teljesült.” A tinisztár ekkorra már rajongói klubokat is szerzett, és ártatlan szűzkislány imázsával rajongók millióit tudhatta magáénak. A kritikusok egyöntetű véleménye szerint új szupersztár született.
Ám akkoriban még sokan nem hittek az énekesnőben és rövid pályafutást jósoltak neki. Egyslágeresnek gondolták, és úgy vélték, amilyen fényes a csillogás, olyan rövid is. A kétkedők számításai nem bizonyultak valósnak. Az ifjú sztár ugyanis megjelentette következő dalát, mely a Sometimes címet viselte. Ez szintén egy nagyon dallamos kis szám, lassabb volt elődjénél, s a klipben továbbra is képvislte szűzi imázsát. Az imidzs dologról eképp vélekedik: „Csak hab a tortán. Az imázs csak egy előadó kifejezési eszköze, de szerintem nem ez a siker kulcsa. Példa erre a …Baby one more time, melynek sikere a rádiókban kezdődött.” Ez az állapot mindössze akkor változott, mikor Britney hozzáfogott soron következő számának vászonra viteléhez. Ebben Nigel Dick segítette (Bomti, Sometimes, később Oops klip). Az ominózus dal címe You drive me crazy volt (Megörjítesz). A videóban topban jelent meg a hímnemű rajongók legnagyobb örömére. Britney tehát nem csak a topot hozta újra divatba Amerikában, hanem a köldöke is szimbólummá vált, a legszexisebb testrészének számított.
Botrányt kavart viszont mellének hirtelen megnövekedése. Az első klipben 1998. telén szemlátomást még kislányos méretei voltak, azonban a Crazy videoklipjében 1999. szeptemberében már hangsúlyt kapott női mivoltja is. De ő mindvégig tagadott. „A melleim maguktól nőttek meg”- mondta, de a média nem kímélte. Pletykák tömkelegét zúdították az énekesnőre, aki mindvégig lazán fogta fel az újságírók gyanusítgatásait, bár azt még ma sem tudhatjuk pontosan mi igaz a pletykákból. Annyi biztos, hogy a hárítások után Brit néha kétértelmű megjegyzéseket is tett egy-egy interjújában: „Elég szomorú, hogy a tehetség és a kreativitás ellenére a rajongók képesek ekkora jelentőséget tulajdonítani egy testrésznek. És mi van akkor, ha igaz a hír? Mi köze van a zenémhez?”- tette hozzá. Bár higgadtsága ellenére azt is hozzáfűzte: „A pletykák egy idő múlva kezdenek idegesítővé válni.” Magyarországon 2000-ben a szennylapok közül a Blikk vitte a prímet. Ezek az újságok nem csupán pontatlanok, hanem túlzóak is, ezért információszerzésre nem alkalmasak. Valamkint hajlamosak hírként feltüntetni egy rossz pletykát is. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy a kiszemelt áldozat, nem tud védekezni, így szabadon terjeszthetik írásukat. No persze nem minden esetben történik ez meg, 2000-ben számos rossz írást olvashattak a rajongók a Blikkben (is!).
Az irigység és a gyűlölet határtalan tud lenni. Britney egyre nagyobb sikerét látva megnőtt az így érzők tábora. A csámcsogásokat felváltották a sokkal hitelesebbnek látszó hamisítványok, a montázsok. Ezek nagy része annyira profi munka, hogy valóban nehéz megkülönböztetni a valódiaktól. A képek az interneten cikáznak és mindig más címen érhetők el. Némely képek egy Britney arca, és aktmodell teste együttest ábrázolnak, egyes képek azonban egyszerű torzítások nem éppen szívhez szóló felirattal. A képek annak idején alaposan belegázoltak Britney lelkivilágába. Ma már megérti, hogy ez az ára annak, ha világszerte ismerik.
Britney első forró képei a Rolling Stone magazinban jelentek meg. A lap felkérte a tinidívát egy fotózásra, amire a házukban került sor. Ezek a fotók topban és rövidnadrágban készültek, és nagyon jól sikerültek. Britney imázsához híven visszafogottak voltak, mégis volt ezekben a képekben valami erotikus hatás. „Ezeken a képeken sem mutatok meg többet magamból, mint bármely lány a strandon.” – mondta Britney, amikor a prűd amerikaiak kifakadtak. Az emberek nem láttak benne mást csak a tinédzserek megrontóját. Még a multinacionális élelmiszercég, a Nestlé is visszalépett a lány koncertturnéjának szponzorálásától. Az indok a következő: „A fotók nem férnek össze a cég család imázsával.”
A botrányozások elülte után minden ment a maga ütemében. 1999. november 11-én a tinisztár részt vett a dublini Mtv díjkiosztón, mikor is négy díjacskában részesítették munkásságáért. A díjak „címerei”: legjobb női előadó, az év áttörése, legjobb előadó pop kategóriában, legjobb pop kislemez. Az elismerés nem csak az európai díjkiosztón öltött formát. Az USA Billboard Awardson Brit szintén négy szobrocskát zsebelt be. A kategóriák majdnem megegyeznek az előbbiekkel.
2000. januárjában megjelent a Born to make you happy maxija (Azért születtem, hogy boldoggá tegyelek). Negyedik volt a sorban, ismét sikeres, több országban listavezető. Igaz ezek a sikerek már nem voltak annyira átütő erejűek, mint a hölgyike berobbanását követően, de elismertsége maradt a régiben.
Mindeközben készült Brit új albuma is, s új turnéjának előkészületeivel is foglalkoztak már. Nem kifelejtendő, hogy Britney-nek a …Baby one more time turnéja után volt egy rövidebb lélegzetvételű Crazy 2K Tour-nak nevezett koncertsorozata, amelyben már ízelítőt adott az új hanganyagból. Az albumát egyébként olyan reményekkel készítették, hogy legalább akkorát robbanjon, mint elődje. A felvételek Stockholmban, Svájcban és New Yorkban készültek, főként Max Martin közreműködésével, de más dalszerzők is segédkeztek, mint például Shania Twain férje, Robert John Lange, aki egy fantasztikus balladát írt a lemezre Don’t let me be the last to know címen, de erről a dalról később még lesz szó… Britney sem akart tétlenül ülni, úgy gondolta ezúttal ő is ír egy számot a korongra, mely el is készült. A rövidke dal címe Dear diary, vagyis Kedves naplóm.
Az új Britney Spears albumot végül 2000. május 16-án publikálták Oops!…I did it again (Hoppá, már megint megcsináltam) címen, ami Kanadában és az Egyesült Államokban is első helyen debütált. Alig egy éven belül pedig 10 millió példány kelt el belőle, csak az USÁ-ban, 900 000 az Egyesült Királyságban, és 1,2 millió példány Németországban. Mindezekkel a statisztikákkal együtt a legnagyobb számban fogyó albummá vált, amit női előadó jelentetett meg. Az első szám, amit megjelentettek róla a CD címadó dala volt, ami nyomban slágerré vált. Britney Spears népszerűsége tovább nőtt, és ezzel a dallal bebizonyította, hogy nem tiszavirág életű előadó, aki sikertelen próbálkozásai után eltűnik a süllyesztőben. Ez a közepes tempójú dal hónapokig vezette a listákat és általa az album nagy, sőt óriási tételben fogyott. Az Oops!…I did it again című dal pedig sok országban a 2000. év legsikeresebb és legmeghatározóbb dalává vált és hónapokig vezette a listákat. Hazánkban Magyarországon is (többek közt)! Természetesen nem ez volt az egyedüli dobás az albumról. De nehéz valakinek túlszárnyalni a sikereit, ha egyszer már rekordokat döntögetett. Mikor egy interjúban megkérdezték az énekesnőt, hogy akkoriban legyőzhetetlennek érezte-e magát, ezt a választ kapták: „Tény, hogy nyeregben éreztem magam, de legyőzhetetlennek nem. Azt azért nem mondanám.” Az énekesnő viszonylag szerény kijelentése egyáltalán nem megdöbbentő. Kitűnő példa erre a következő esemény: Mikor Britneyt az FHM megválasztotta a 2000. év második legszebb hölgyének, a sztár a következőket reagálta: „Egyáltalán nem vagyok szexszimbólum, vegyük például Jennifer Lopezt. Ő sokkal szebb nálam… Amikor az emberek csodálnak és azt mondják, milyen jól nézek ki és mennyi energiám van, egy kicsit elbizonytalanodom. Ezeknek az embereknek egyszer látniuk kellene azt, amit én látok a tükörben minden reggel.”
Az albummal nagyjából egyidőben jelentette meg édesanyjával közösen diktált Heart To Heart című könyvét, mely magyar fordításban sajnos azóta sem jelent meg. Az iromány életrajzi jellegű, főként Britney és az édesanyja közötti kapcsolatról szól. “A mi kapcsolatunk több, mint anya-lánya kapcsolat. A legjobb barátok is vagyunk egyben. Anya mindig tudja mire gondolok, vagy épp mit érzek, anélkül, hogy szólnék egy szót is.” – mesélte el Britney könyvük megjelenésekor…
A tinisztár még ekkortájt is azt állította, hogy szűz -és talán ez volt imázsának a leghangsúlyosabb és ellentmondásosabb korszaka- mivel olyan családban nevelkedett, ahol azt tanították neki, hogy a szüzességét csak a házasság után veszítheti el. A színpadon mégis teljes gázzal pörgött, előadásmódjára a dinamikusság volt jellemző. Sokaknak tetszett ez az ellentét. A reflektorfényben szexi díva, hétköznapokon kedves lány. Mindez nagyon hatásosnak bizonyult, ám akadtak kétkedők is. Szinte minden újság írt arról az esetről, amikor egy multimilliomos üzletember próbára téve Britney szavahihetőségét, ajánlatot tett neki. Felajánlott 14 millió dollárt, ha hajlandó vele tölteni az első éjszakát. (14 millió $= 3 976 000 000) Britney nem csábult el, sőt felháborodott a tisztességtelen ajánlaton.
A popdíva megkezdte Oops!…I did it again turnéját 2000 nyarán, ami már nem csupán turné, hanem világturné volt. Az élő koncerteken előadott show színvonala rendkívüli fejlődést mutatott. A londoni Wembley Arena-ban leadottról TV felvételt is készített az HBO.
Brit mindezek ellenére a klipforgatásokat sem függesztette fel. A Lucky című klipjét egy los angeles-i stúdióban vették fel Dave Meyers rendezésében. Ez volt az első kisfilm jellegű videó, ráadásul telepakolták trükkökkel is. Nagyon színes, tán a legszínesebb videó mindközül. Nos, az alaptörténetet négy percbe kellett sűríteni, így az eseményeknek viszonylag gyorsan kellett pörögniük, ám ez mégsem lelhető fel a videóban, mert rendkívűl szemléletesen ábrázolja a hősnő, Lucky érzelmeit. Csupán a refrén áttanulmányozása elég ahhoz, hogy megértsük a lényeget: „Ő olyan szerencsés, egy igazi sztár, de mégis csak sír, sír, mert magányos a szíve…” Az újságírók menten felfigyeltek a dal üzenetére és gyanút is fogtak, miszerint az énekesnő saját magáról énekel a dalban, csak épp hangyányit másképp. Britneynek ez viszont nem állt szándékában, így az egyik sajtótájékoztatón megragadta az alkalmat, és közölte: „Lucky csak a képzelet szülötte. Én teljes mértékben elégedett vagyok az életemmel”. Brit ezzel pontot tett az ügy végére.
2000. szeptember 10-én a new yorki Metropolitan Operaházban rendezték meg a Music Television díjkiosztóját, melyen mindenki, aki csak számított részt vett. Azt est nyitója Janet Jackson volt, de megjelent Pink, Eminem, Fred Durst, Christina Aguilera, az N’Sync és rajtuk kívül még sokan mások. Britney Spears és Justin Timberlake kéz a kézben jelentek meg és a show alatt is együtt ültek. Majd a lány eltűnt a nézőtérből és a színpadon jelent meg újra. Először kalapban és öltönyben táncolt, amolyan Jacko-félében, mikor aztán a zene váltott, hirtelen letépte magáról a ruhaneműt, és vad táncba kezdett! Sokan azt gondolták, hogy ruha sem lesz a kosztüm alatt hiszen egy igen testhez simulós, és bőrszínű csillámokkal díszített dressz volt alatta, de még így is sokan utcalánynak kiáltották ki Spearst. Noha az előadása az est fénypontja volt, ennyi energiát, és ekkora megdöbbenést senki nem váltott ki, az előadók közül! Bár a díjátadón díjat nem nyert, mindenképp aratott. Mellesleg ez volt az első olyan díjkiosztó, mikor barátjával együtt jelent meg, felfedve érzelmeiket, illetve ez a gála volt az első lépés a kislányos-iskolás imázs végleges elhagyása felé. Britney kiforrottabb lett, és ez nem csak korában, hanem dalaiban és előadásmódján is érződött.
2000. novemberében elkészült Britney soron következő videóklippje, mely a Stronger-hez készült. Először kérték fel a rendezésre Joseph Kahn-t, aki nagyszerű futurisztikus ötleteivel színesítette tovább a Britney videók sorát. Kahn egyébként olyan nagyszerű munkákat tudott már maga mögött, mint a Backstreet Boys Everybody-ja, Janet Jackson Doesn’t really matter-je, vagy éppen a Brandy és Monica slágeréhez készült videóklip, amely a The boy is mine. Az időzítés tökéletes volt, és érezhető az a fajta változás, amit tudatosan is akartak érzékeltetni már a VMA 2000 óta. A popénekesnő nővé érett, igazi nővé. Talán túlságosan is kirúgott a hámból. Nem sokkal később ugyanis turnéjának európai állomásain, például a németországban lévő lipcsei fellépését követően egy after-partyn olyan mélyen a pohár fenekére nézett, hogy a paparazzik igencsak örültek, hogy lencsevégre kaphatták ezt a csiszolatlan virágszálat – aki akkor még nem töltötte be a 21. életévét sem – egy bárból kijövet.
2001. első hányadában írta alá 7-8 millió dollárról szóló szerződését a Pepsi óriás-üdítőital-vállalattal. A céggel több reklámot is elkészítettek, saját promóciós track-ekkel, melyekhez Wade J. Robson (Britney tánckoreográfusa és a Dream Within a Dream turné egyik fő embere) adta nevét. A Pepsi-vel kötött szerződése egészen a késői 2003-as évig kinyúlt, de ne szaladjunk ennyire előre! A hölgyeménynek nem ez volt ugyanis az első reklámfelkérése. Azelőtt is jó reklámarcnak bizonyult és valóban több reklámügynökség is kopogtatott már az ajtaján. A termékgyártók egyáltalán nem bánták meg a választásukat. Ezt olyan nagy nevek bizonyítják, mint a Tommy Jeans farmerok, a Got Milk, a Polaroid, a Skechers edzőcipők, a Clairol termékei, a McDonalds és két internetes oldal is, a youtopia.com, illetve a sweet16.com is. Ezek után nem csoda, hogy Brit beállt a híres Pepsi-sek táborába, mint amilyen egykoron Michael J. Fox, Ricky Martin vagy Michael Jackson volt.
2001-ben megörvendeztette rajongóit édesanyjával Lynne-nel közösen írt regényével, amely az első (és talán nem is utolsó) szépirodalmi alkotásuk volt. A könyvecske címe Mother’s Gift, magyarul pedig “A szeretet éneke” címet kapta. A körülbelül 160 oldalas keményfedeles könyv a híresztelésekkel ellentétben nem életrajzi mű, hanem kitalált történet, személyes tapasztalatokból merített elemekkel. A könyv utolsó oldala röviden bemutatja nekünk a Britney Spears Foundation-t, ami az énekesnő alapítványa. Olyan gyerekek segítségére jött létre, akik hátrányos anyagi helyzetük miatt nem tudják kamatoztatni tehetségüket, tánc és énektudásukat. A tábor záró előadásait egyébként Britney személyesen látogatja és az első sorokban izgulja végig minden alkalommal a gyerekek fellépéseit.
Novemberben (egész pontosan november 6-án) megjelent a harmadik album, mely nemes egyszerűséggel a “Britney” nevet kapta. Öt számhoz adta a nevét, a Cinderellának a szövegét maga írta meg és olyan különböző producerekkel dolgozott, mint a Neptunes, de kihagyhatatlan volt a jól megszokott Max Martin nevezetű “slágergép”, egy duett Pharrel Williams-szel és persze barátjával, Justin Timberlak-kel is készítettek egy közös track-et, a What it’s like to be me-t. Az album rögtön első helyen landolt az USA és Kanada listáin. Előbbi helyen több, mint 740 000 eladott példányt tudott maga mögött már az első héten. Az album sikere oda vezetett, hogy hivatalosan is ő lett a SoundScan történelmében az egyetlen női előadó, akinek első három albuma rögvest a toplista tetején debütált. Magyarországon is volt igény Britney-re. Az első szállítmányt elkapkodták, az utánpótlás azonban elmaradt. Történt ugyanis, hogy egyik éjszaka a tinisztár új albumát szállító kamionból az összes CD-lemezt egész egyszerűen ellopták. Ez nem csak nálunk, hanem Hollandiában is megtörtént. Sajnos ellentmondás, hogy az eladások ellenére végül az Egyesült Államokban csupán az I’m a Slave 4u (ami az először kiadott dal róla) vált slágerré.
Az említett dal premierje a nagyszabású Mtv gálán történt, a Video Music Awards-on, szeptemberben. A dzsungeli díszletek között később egy kígyó is a műsorba került. A PETA nevű állatvédő-szervezet rögtön nemtetszését fejezte ki az állatok jogait védve, köztük főként az albínó piton fellépésen való használala miatt, amit Britney a nyakába rakott a második refrén erejéig.
Nem sokkal később megkezdődött Britney turnéja, a Dream Within a Dream (Álom az álomban), melynek 2002-ben egy második sorozata is volt, kisebb eltérésekkel. A turné az „álom” témával promotálta az új Britney albumot, és ölelte körül a legnagyobb slágereket. Las vegas-i állomásáról (melyet élőben közvetített az HBO különböző katonai támaszpontokon) DVD is készült.
2002. első felében moziba került Britney Spears első és saját filmje, a Crossroads (Álmok útján). A könnyed, romantikus vígjáték. A nézettsége miatt már az első héten megszerezte a lista második helyét, de a kritikusok által több ízben támadott film aztán mégis jelölve lett a Razzie-ra, ami köztudottan a legrosszabbaknak járó „elismerés”. Britney, mint legrosszabb színésznő és az „I’m not a girl, not yet a woman”, mint legrosszabb filmbetétdal nyerte el a nem túl hízelgő díjacskát. Ezzel Britney méginkább Madonna nyomdokaiba lépett, akinek szintén nem sikerült, még hosszú évek alatt sem kivívnia a filmesek elismerését. Britney egyébként nem félt, hogy a rajongók csalódnak majd benne a mozi miatt, mert azt vallja, hogy akinek van szíve, azt megérinti a film. „Engem nem érdekel, mit gondolnak a kritikusok, az viszont aggasztana, ha tetszene nekik. Ugyanis minden filmet utálok, amit ők istenítenek; amit meg én szeretek azt a kritikusok utálják. Nekem az a fontos, hogy a rajongóimnak tetsszen. Hiszen nekik való film ez. Beülnek a moziba és lesz egy jó estjük!” – hangoztatta többszöri alkalommal is. Mindenképp őt igazolja a tény, hogy a nézettségi rátája a filmnek igen magas volt, még ha szakmailag nem is kapott elismerést.
Nem mindenki gondolta úgy, ahogyan a kritikusok. Többen a hírességek közül is Britney mellé álltak. Így az Austin Powers-t játszó Mike Myers is, aki felajánlott egy vendégszerepet neki, filmje harmadik -Aranyszerszám- című epizódjának nyitójelenetében. Britney magát játssza ugyan és szerepe rövid, de Boys c. slágere, amellyel a moziban is feltűnik, rákerült az Original Soundtrack albumra, illetve májusban leforgattak egy közös klipet Myers-szel az említett dalhoz. Ezzel is tovább szinesítve a videóklipek sorát.
Magánéletében ekkor törés következett. Négy évig tartó kapcsolata Justin Timberlake-kel a végéhez ért. Utolsó közös megjelenésük a publikum előtt 2002. márciusában volt, pontosan a Crossroads premierjén. A szakítást a bulvársajtó és a média nyomban felkapta, és ami először még úgy tűnt menthető az is végül teljesen elveszett a semmibe, azaz kiderült, hogy Brit és Justin többé nem egy pár. A szólókarrierbe kezdett fiú “Cry me a river” című dalával azt sugallta, hogy kapcsolatuk azért ért véget, mert a lány megcsalta őt. Britney később elmondta: „Nem állítom, hogy hazudik, de az igazság így nem teljes. Justinnal barátok vagyunk és mindketten hibáztunk.” Nem sokkal ezután a második törés következett, ami végül az „i” betűre feltette azt a bizonyos pontot. Az énekesnő szülei beadták a válókeresetet.
2002. júniusában elterelve a magánéleti buckáról a figyelmet, Britney új üzletágban próbálta ki magát és éttermet nyitott New York szívében, amit Nyla-nak nevezett el. A nívós helyen a déli ízek és az otthonias fogások mellett koktélokat is szintúgy megkóstolhattak az arra tévedő városiak. A Nyla hivatalos megnyitóján Britney személyesen jelent meg, és elmondta, hogy üzletasszonyként is kipróbálná magát, ezért vágott bele az étterem megnyitásába. Hogy miért pont New York-ban? Erre Spears ennyit felelt: „Imádok itt lenni, a new york-iak vagányak, jófejek.” Az étterem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért később 2003-ban bezárt.
Britney szeptemberben visszavonult a rivaldafényből, és 2003-ra a szakmabéli kritikusok előre megjósolták karrierjének végét. A hölgy ekkorra már 50 millió eladott albumot tudott maga mögött és jónéhány Grammy jelölést, melyek közül ugyan még egyet sem sikerült elnyernie, de emlékezzünk csak arra, hogy ez a díj a zenei Oscar-nak felel meg, aminek már a jelölése is kincset ér. Nem beszélve arról, hogy a legnagyobbakként számontartott előadóművészek, mint amilyen Madonna is; csupán karrierjének hetedik évében kapta meg ezt az igazán értékes elismerést. Britney 2002 végén még „csak” négy mozgalmasabb évet mutathatott fel. Mindenesetre a lány közel egy évre visszavonult, noha sokáig úgy tűnt, még ez az idő is kevés volt ahhoz, hogy begyógyítsa a sebeket. Talán valahol itt kell keresnünk a gyökereit azoknak a dolgoknak a magyarázatára, amik az évek múltával majd megtörténtek életében. Az első lelki bukkanó sajnos már megtörtént.
Britney a rivaldafénybe 2003. augusztusában tért vissza az MTV Video Music Awards díjkiosztó gáláján, példaképével Madonnával, illetve énekes kollégáival Christina Aguilera-val és Missy Elliott-tal közösen, a nyitófellépés erejéig. Az ötlet alapkoncepcióját a popkirálynő 1984-es “Like a Virgin” ikonos fellépése adta, melyet a mai napig felemlegetnek. Az akkor nagy botrányt kavart, erotikus elemekkel fűszerezett színpadi játék megismétlődni látszódott, ezúttal egy modernebb feldolgozásban. Britney, mint a VMA legnagyobbá vált reklámarca, az ikon Madonna, az aranytorkú Christina (aki akkoriban leginkább az X-tina fedőnevet használta) és a hiphop vonulatot képviselő Missy így váltak egy fergeteges egyveleggé azon az esten. Ez a nyitány hatalmas vihart kavart, noha a koncepciózus fellépés csúcspontján elcsattant csók sokkal nagyobb nagyobb figyelmet kapott Britney-Madonna, mint az Aguilera-Madonna páros esetében. Az alapötlet szerint egyébként egy esküvő zajlott le a színpadon, a popkirálynő, mint vőlegény szerepében, ő pedig a két menyecske kíséretében, Missy pedig, mint egyfajta házasságkötő, aki a kis szentélyből ugrik elő. Britney így emlékszik vissza a történtekre: “Amikor együtt dolgoztunk Madonnával, voltak olyan pillanatok, amikor egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ott állok mellette a színpadon. Azelőtt ilyen még a legvadabb fantáziámban sem fordult elő.” A publikum szerint a polgárpukkasztó színpadi műsor Brit részéről az ex, Justin Timberlake-felé intézett piciny bosszúja.
2003-ban a lány elkezdte a zsidó miszticizmus tanait, melyet más néven Kaballah-nak hívnak, egyértelműen Madonna hatására. Teljes értékű tagjává vált a Kabbalah Központ-nak, mikor Madge bemutatta őt egy zsidó bölcsnek. Később héber tetoválást csináltatott a nyakára, mely a hetvenkét Kabbalah isten közül az egyiknek a nevét ábrázolja. Britney már ezelőtt is csináltatott egy Kabbalah által inspirált héber tetoválást a nyakára, ami egy apróbb baleset miatt elvesztette jelentését, azaz rosszul lett felrajzolva. Ez tehát az énekesnő második félretetoválását jelentette, ugyanis a lábán található japán betűk jelentéséről sokáig azt hitte, hogy a “titokzatos” jelentést hordozzák, holott tulajdonképpen jelentésük: “furcsa”.
Britney 2003. november 6-án szakmai elismerést kapott, ugyanis csillagot készítettek neki a hollywood-i Walk Of Fame sétányon, amit ünnepélyes keretek között avattak fel. A jelenlegi adatok szerint ő a legfiatalabb énekesnő/sztár Hollywoodban, aki ekkora megtiszteltetésben részesülhetett. Nem sokkal, mint egy héttel később, november 17-én látott napvilágot az újabb Britney album, melyet az “In The Zone” névre kereszteltek. Lemondva a koraibb albumokhoz szintipopot gyártó Max Martin-ról, most olyan más ismert és kevésbé ismert producerekkel dolgozott együtt, mint RedZone, Bloodshy & Avant, Moby, R. Kelly vagy a The Matrix. Spears kilenc dalban teljes közreműködéssel dolgozott a korong tizenhárom dalából és első ízben producerkedett albuma megannyi track-jén is. Az In The Zone stílusos skáláját vonultatja fel a különböző zenei irányzatoknak, az utcai hip-hop-tól kezdve and electro-trance-en át az újszerű rockbetétekkel gravírozott, fortélyos popzenéig. A lemezre Britney egy teljesen saját dalt is komponált Everytime címmel, amit ugyan már jó előre megírt egy németországi útja során, mégis ráhelyezte új korongjára. Másik érdekesség az (I got that) Boom boom című szám, melyben szintén szerepel két vendégénekes-rapper, a Ying Yang Twins. Britney a két dalt kiemeli a többi közül: “Ez a két szám különösen kedves számomra, mert egyikőjük sem hasonlítható bármihez, amit eddig csináltam. A Boom boom kemény, szélsőséges és szórakoztató, míg az Everytime sötét és megfáradt. Teljesen “levetkőztet” engem, mint énekest és dalírót. Olyan őszinte, amennyire csak lehet.” Több szexuális tartalmú, és egyértelműen szexuális üzenetet hordozó dal is szerepel az albumon, mint amilyen a Touch of My Hand is, ahol az egészen különleges hangszerelést a vonósok és a közép-keleti gitár riffek adják. “Elkészíteni ezt az anyagot, egy hihetetlen utazást jelentett számomra. Volt rá alkalmam, hogy felfedezzem és megismerjem ezeket a nagyszerű zenészeket, és végül együtt csinálni egy olyan hanganyagot, ami tisztán tükrözi azt, ahol éppen tartok.” – jelentette ki Brit. Már debütálásának hetében a USA listák tetejére mászott fel, rögvest 609 ezer eladott példányszámával. Ezekkel az eredményekkel Britney lett az első és egyetlen olyan női elóadó, akinek az első négy lemeze mind a toplisták tetején debütált. Első kislemezként kimásolt dal egy duett lett, melyet Madonnával énekelt fel, címe: “Me Against The Music”. Ezzel kapcsolatban elmesélte, hogy mikor még az Mtv 2003-as díjátadójára készültek Madonna meghallotta ezt a dalt -mely akkor még csupán szóló verzióban létezett-, megtetszett neki, és végül egy hirtelen ötlettől vezérelve így lett belőle közös project. Ezzel teljesülni látszott az énekesnő egyik legnagyobb álma, a duett gyerekkori kedvencével, illetve ez megspékelve egy közös videóklippel. A publikum véleménye ezzel kapcsolatban megosztott volt, hiszen egyesek örömmel fogadták a közös munkát, míg mások idegenkedtek attól, hogy a korábban Madonna-kopírozónak kikiáltott Britney-t és a jócskán a korában lévő dívát egy újabb közös produkcióban lássák. A lány az ezzel kapcsolatosan felé intézett vádakra csupán annyit reagált: “Csak egy Madonna van, és nem is lesz több. A célom egy olyan karriert befutni, ami hasonlóan sikeres, de másképp különleges.” A legnagyobb sikereket elért dal a másodikként megjelentetett “Toxic” lett végül, Cathy Dennis tollából, amely 2004-ben végre meghozta Britney első Grammy elismerését. A díjat a “legjobb dance felvétel” kategóriában nyerte el. Várandós volt ugyan egy MTV Video Music Awards-os elismerés, azonban ezt mégsem kapta meg, ezzel is nagy felháborodást keltve a rajongó- és szimpatizáns táborban, lévén, hogy az igen teátrális és vizuálisan gazdag megoldásokkal és változatos ötletekkel előrukkoló lány még mindig nem tudhat magáénak egy ilyen díjacskát sem. A “Toxic” kislemez továbbá a legnagyobb példányszámban eladott kislemezzé vált a 2000-es “Oops!…I did it again” óta. Csak az Egyesült Királyságban 105 000 példányszám fogyott az első héten, listaelsővé vált, ami a negyedik ilyen Spears slágert jelentette Angliában. Az ötödik ilyen sem váratott magára sokat, mely a Britney által írt és a Guy Sigsworth produceri munkáját dícsérő “Everytime” lett. Videóklipje sajnos félelmetesen előrevetítette a jövőt, legalábbis egy lehetőséget, bár akkor Britney erről még mit sem tudhatott. A videóban a lány önmagát játszotta egy olyan partnerrel, akivel kapcsolatuk holtpontján járnak, s minden magánéleti válság tetejébe még a várakozó paparazzi tömeg és az őrült újságírók hada is megnehezíti életének másik oldalát. Így fonja egybe a kettőt, majd a csúcsponton egy érzelmi robbanás után, egy véletlen balesetben (vagy feltehetően eredetileg öngyilkosságnak szánt jelentben) Britney eltávozik, de ekkor már minden segítség hiábavaló. A klip nagyszerűen bemutatja ennek a világnak a felszínességét és árnyoldalait abban a jelenetben, mikor az énekesnőt a rohammentő szállítaná el, de még ebben a helyzetben is alig ad utat az őrjöngő tömeg, és bárminemű szolidáris viselkedés helyett csak a szenzáció-hajhászás megy mesterfokon.
Lázadását ezidőben éjszakába nyúló partykkal enyhítette, kitörései néha inkább meggondolatlanok voltak, mint ésszerűek. Jó példa erre a sajtó által felkapott 55 óráig tartó las vegas-i házassága gyermekkori barátjával Jason Alexander-rel. Ez 2004. január 3-ájának éjszakáján történt. Érvénytelenítéssel zárult. Noha Las Vegas-ban ez nem túl meglepő, egy ilyen kaliberű és imázsú világsztár esetében hagyott némi kívánni- és magyaráznivalót maga után. A lány végül bevallotta, hogy csak egyszerű szórakozásból tették és egy hirtelen ötlet vezérelte őket, ami bolondság, mégsem bánja. Spears szavaiból minduntalan kitűnt a szemlélőnek a lázadó lénye. Egyik ilyen estén ismerte meg későbbi barátját, majd férjét, Kevin Federline-t, aki dolgozott már táncosként Brit korábbi turnéján. Hamar egymásba habarodtak és a lány akkoriban igencsak felkavart lelkiállapotának jót tett Kevin szabadszelleműsége. Vitatható, hogy előnyére vált volna, de mindenképp szüksége volt egy ilyen társra. Szépséghibája volt a dolognak, hogy a férfi ex-barátnője épp nyolc hónapos terhes volt második gyermekükkel. Később elmondták, hogy Shar Jackson és Federline már nem voltak gyakorlatban együtt, de némi kétkedést így is felvetett már akkor is sokakban a szavahihetősége és a felelősségtudata. Britney mégis elhívta magával őt, hogy kísérje tovább turnéján, ahol mondhatni még jobban összeforrtak. Maga a koncertsorozat az Onyx Hotel nevet viselte, mely az ónix kő titokzatos erejére utal. “Az Onyx Hotel, egy az onyx kő ereje által működő páratlan, misztikus szálloda. Minden vendég, aki belép az ajtaján, megtapasztalja a saját fantáziájának életre kelését, legcsodálatosabb álmainak megvalósulását.” – fejtette ki Spears a turné köré épülő teóriát. Lényegében a dalok elhangzása alatt a szálloda különböző részeit járhatjuk be, hangulati elemekkel, sok tánccal és némi intimitással fűszerezve. A színpadi megvalósítást Tokio város inspirálta, és annak posztmodern építészete. A nyolc kosztümváltás alatt pedig Roberto Cavalli és Dsquared ruhakölteményeit csodálhatták meg a nézők. Utóbbi tervező már adta nevét a 2002-es Dream Within A Dream koncertsorozathoz is. A turné 2004. március 2-án debütált San Diego-ban, de professzionális felvételt a március 28-i Miami-ban megrendezett koncertről készítettek, melyet több ízben sugároztak különböző tv-csatornák, magas nézettségi statisztikákkal. A korábbiakkal ellentétben DVD-kiadásra ez alkalommal nem került sor. A turné harmadik sorozata Britney térdbalesete miatt -mely az Outrageous című dalának forgatása alatt történt- le lett mondva. Ez egy második felvonást jelentett volna Észak-Amerikában, illetve kiestek a repertoárból Ázsia és Ausztrália helyszínei is. A show-t több mint 600 000 rajongó látta élőben Észak-Amerika és Európa szerte, és 30,7$-os nyereséget hozott a konyhára. A nem épp szerencsés fordulatnak “köszönhetően” az “In the zone” korszak itt véget ért. Az imént említett félkész videót nem adták le a televízióban, nem vágták össze koncertfelvételekkel, így az R. Kelly neve által fémjelzett dal végül nem vált közismertté.
Úgy tűnt Britney megpihen és magánéletére fókuszál, ezt az elgondolást méginkább megerősítette, amikor júliusban bejelentette eljegyzését Federline-nal, mindössze három hónap ismertség után. Végül szeptember 18-án egy meghitt meglepetés ceremónia keretei között házasságot kötöttek, melyre csak a családtagok voltak hivatalosak. Bár akkor ők is úgy tudták, hogy mindössze egy eljegyzési party-ról van szó, így a meglepődöttségük annál nagyobb volt. A hivatalos érvényesítés papírforma szerint pedig október 6-án történt meg. A házasság megkötése után Britney saját kezüleg írt levelet közölt le hivatalos weboldalán, mely szerint kész a családalapításra, így karrierjét szünetelteti és a rajongók megértését kéri.
2004. novemberében a Jive úgy döntött kiadja a hölgyemény első Greatest Hits albumát összefoglalva ezzel eddigi munkásságát legsikeresebb dalaival. A korongra három új dal került, melyből kettőből készült végül videóklip. Ezek közül a lemez címadó dala az első, mely az 1988-as Bobby Brown R&B énekes “My prerogative” (Előjogom) című dal feldolgozása. Britney felfogásához nagyon jól beillett a szövegvilág, így tökéletesnek bizonyult első választásként: “Mindenki csak beszél mindenfélét rólam, miért nem hagynak egyszerűen élni? Nincs szükségem engedélyre, a saját döntéseimet hozom. Jogom van hozzá.” A klipben egyébként maga Kevin is szerepet kapott, noha csak rövid ideig látható.
Hamar kiderült, hogy Brit a családalapítást teljesen komolyan és a szó szoros értelmében gondolta. Mikor napvilágra került terhességének híre, először sokan ledöbbentek. Később azonban mindenki elégedettségére az akkoriban többnyire boldog és elégedett énekesnőt látva először lenyugodtak a kedélyek. Annál kevésbé a paparazzik, akik egyre inkább kipécézték maguknak az üdvöskét, és aki ugyan karrierjét átmeneti háttérbe helyezte, ám annál inkább szolgált jó mindennapos sztoriként, hogy a privát életben abszolút nem viselkedett sztárként. Értve ezalatt az öltözködést, vagy a hajának összecsapottságát. Ezek persze idővel egy teljesen új képet alakítottak ki Britney-ről és a firkászok egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, hogy bármilyen apró bakit a végletekig nagyítsanak és vázoljanak fel napi kihágásként. Brit eddigi kis privát szférája megtörni látszott és a gonoszkodásoknak, ferdítéseknek is lassan helyük lett a médiában. Nagyon jó példa volt erre az az eset, amikor egy egyértelmű montázzsal akarták bebizonyítani, hogy a hölgy igazából sunyi-cigarettázik terhessége alatt. Persze aki látta előtte már az eredeti fotókat, az tudta miről van szó, de az emberek jó hányadát a pillanatnyi botrány jobban érdekelte, mint az igazság után való kutakodás. Míg másik fotón látszólag konyakot húzott meg, itt már ő maga szólalt fel, hogy valójában gin-seng teát ivott, mert ez segít egyensúlyban maradnia. Tehát az imidzsrontó gárda munkája zöld utat nyert, és valljuk be Britney akkori saját külsőjére vonatkozó igénytelensége sem segített jobb képet alkotni róla.
Egyfajta reakcióként a támadásokra és, hogy valódi életét a kulisszák mögött jobban bemutassa, összeállított férjével a turné alatt és a turné utáni privát filmekből egy valóságshow egyveleget, melyet Chaotic névre keresztelve küldtek el az amerikai UPN csatornának, amely az öt részes széria első részének bemutatását 2005. május 17-ére tűzte ki. Címadó dalaként a show-val megegyező nevű hiphop felvételt választották ki, melyet Nick Thayer írt a párnak és Britney énekelte fel. A show utolsó részében figyelemmel kísérhettük a kettejük közötti házasságkötést. Az első részt a 18 és 49 közti életkorúak nézték főként, számuk mintegy 3,7 millióra rúgott, ami majdnem duplája annak, ami ezen idősávban a UPN nézettségi rátája. További érdekesség, hogy az utolssó résszel együtt debütált első alkalommal Spears legújabb, saját kezűleg írt balladája a “Someday (I will understand)”, illetve az ahhoz tartozó Michael Haussman klip. Britney művészi, fekete-fehér videóját terhesen vették fel, alig pár hónappal gyermeke születése előtt. A ballada a terhességgel kapcsolatos érzéseiről és az anyai ösztönökről szól. Elmondása szerint zongorán komplonálta, pont két héttel azelőtt, mielőtt tudomást szerzett róla, hogy várandós. A kész track zongorasávját saját maga játszotta le a stúdióverzióhoz.
Szeptember 14-én Britney életet adott első fiának, Sean Preston Federline-nak a santa monica-i UCLA egészségügyi központban, előre bejegyzett császármetszéssel. Első közös képeiket a PEOPLE magazin közölte le, címlapon a párral és újszülöttjükkel. De kiszivárogtak teljesen privát céllal készült fotók is.
A Jive persze igyekezett kitölteni a rajongók számára ezt az időintervallumot is, ezért még november 17-én megjelentették Britney első remixalbumát, eddigi leghíresebb dalainak mixváltozataival és egy új dance slágerrel az “And then we kiss”-szel, melyet végül csak Ázsiában jelentettek meg hivatalos kislemezként. Ennek ellenére a Billboard Dance listáján a 15. helyig sikerült eljutnia és Európában erős játszási rátát ért el a rádiókban. A dalt a híres dj, Junkie XL keverte meg, az eredeti verzió (ha volt ilyen) nem szivárgott ki. A korongon olyan más mixerek működtek együtt, mint Peter Rauhofer, Bill Hamel vagy Jacques Lu Cont.
Szerző: Erik
Név: Britney Jean Spears
Született: 1981. December 2, Kentwood, Louisiana
Szülei: Jamie és Lynn Spears
Testvérei: Bryan és Jamie Lynn
Becenevei: Bit-bit és Brit
Haja: világos barna
Szeme: barna
Magassága: kb. 163 cm
Britney Jean Spears [középső nevét dzsín-nek ejtsd!] 1981. december 2-án született egy kis kertvárosban Kentwoodban, mely Louisiana államban található. Britney már kislánykorában mozgalmas életet élt. Öt évesen táncolt egy jazz-balett osztályban, énekelt gyerekkórusban és az óvodai ünnepségeken is. Nyolc éves korában egy atlantai meghallgatáson vett részt, melyet a Disney Channels Mickey Mouse Club tartott. Bár szerephez nem jutott – mivel még túl fiatalnak és tapasztalatlannak tartották- a producer mégis segített neki közvetítőt találni New Yorkban. Itt az Off-Broadway Táncközpontban és a Professional Performing Arts Schoolban (Előadó művészek Szakmai Iskolája) tanulhatott. Britney hamarosan nemzetközi hirdetésekben jelent meg, és részt vett az Off-Broadway országos vetélkedőjén, mely a kislány nyereségével zárult. Az iskolában szerepeket osztogattak neki, s ezek közül igen kiemelkedő volt egy Ruthless nevű kislány alakítása. A film egy régi thriller átdolgozása volt. A gyermek ugyan édesen nézett ki, mégis maga volt az ördög. A kis Britney eleinte élvezte a dolgot, de amikor közölték vele, hogy karácsonykor is dolgoznia kell, sírva fakadt. Tudták, hogy ezt így nem lehet folytatni (Britney egyébként rettenetesen félt a Télapótól).
12 éves korában ajánlatot kapott és bekerült a Mickey Mouse Clubba, ahol a napi nyolc órás műsorok leforgatása mellett tanulnia is kellett. Nem sokkal később sikeres meghallgatások után szintén a klub oszlopos tagjává vált a ma is hírhedt énekesnő Christina Aguilera és Brit későbbi szerelme: Justin Timberlake is. A kis műsorvezető két évig szerepelt a showműsorban, mígnem 1994. október 22-én a Mickey Mouse Club megszűnt, így Britney és Justin elszakadtak egymástól, átmenetileg hazaköltöztek.
Brit beiratkozott a McComb-i Park Lane Akadémiára, de rájött, hogy ő nem ezt akarja. “Égtem a vágytól, hogy kiszabaduljak innen és újra világot lássak!” - nyilatkozta. 15 évesen repülőre ült, és visszament New York-ba, ahol tagja lett egy lányeggyüttesnek, az Innosense-nek, ám hamar ráébredt, hogy így csak eltékozolja tehetségét, így rövid időn belül kiszállt a csapatból.
Britney eldöntötte, hogy inkább készít egy demo-kazettát. Mikor a felvétellel elkészült, édesanyja New York-ba küldte a rövidke hanganyagot. Nos, Britney demo kazettája útlevélként szolgált karrierjéhez, ugyanis a lány hamarosan a Jive Records lemezkiadó meghallgatásán vett részt. Itt figyelt fel rá Max Martin, a Backstreet Boys útjának egyengetője, és Eric Foster White, aki egykoron Whitney Houston prodecere volt. A meghallgatás alatt a producerek beleszerettek Britney hangjába, és meglátták benne a szunnyadó tehetséget, így Brit már 1997-ben aláírta első lemezszerződését a Jive Records-sal. Hamarosan megkezdték a debütáló album felvételeit, mely végül hat hónap alatt készült el. A felvételek Svédország Stockholmjában, illetve New Yorkban zajlottak, melynek körülményeiről Britney így nyilatkozott: „Nem voltak ott a barátaim és nagyon sokat kellett dolgoznom, de igazán szeretem, amit csinálok, ezért őszintén szólva ez nem az az igazi munka számomra”. 1998. júliusában megkezdte bemutatkozó albuma előreklámozását, promócióját.
Justin Timberlake Britney debütálásakor már rég egy fiúcsapat énekeseként működött. Nevük: N’Sync. Britney és Justin újra találkoztak, és az akkor már sikeres boyband felajánlotta segítségét Britney nészerűsítésének céljából. A lány tizenöt-húszperces előadásai előzték meg a fiúcsapat koncertjeit. A közönség lelkesen fogadta Spears kisasszonyt, és ez ígéretesnek tűnt.
1999. márciusában végre kiadták az énekeshölgyike első kislemezét, majd egy hónappal ezt követően albumát, melyen tizenkettő popdal található, s melynek címe: …Baby one more time. Britney betört a világpiacra és aratott. Lemezével az eladási listák első helyére küzdötte fel magát, és összesen 18 millió lemezt adott el. Így első albuma elérte a 18 szoros platina minősítést. Brit olyan példaképei nyomdokaiba léphetett, mint Mariah Carey, Madonna, Whitney Houston, vagy éppen Janet Jackson. A siker átütő erejű volt, a média nyomban felkapta, az interneten a legkeresettebb fogalommá vált és első videoklippje, mely egyben albumának címadó dala, a Music Television leggyakrabban sugárzott videójává lépett elő. Ezzel kapcsolatban Brit nyilatkozata a következő: „Egyfolytában imádkoztam azért, hogy a dalaimat játssza az Mtv és a rádió. Minden vágyam teljesült.” A tinisztár ekkorra már rajongói klubokat is szerzett, és ártatlan szűzkislány imázsával rajongók millióit tudhatta magáénak. A kritikusok egyöntetű véleménye szerint új szupersztár született.
Ám akkoriban még sokan nem hittek az énekesnőben és rövid pályafutást jósoltak neki. Egyslágeresnek gondolták, és úgy vélték, amilyen fényes a csillogás, olyan rövid is. A kétkedők számításai nem bizonyultak valósnak. Az ifjú sztár ugyanis megjelentette következő dalát, mely a Sometimes címet viselte. Ez szintén egy nagyon dallamos kis szám, lassabb volt elődjénél, s a klipben továbbra is képvislte szűzi imázsát. Az imidzs dologról eképp vélekedik: „Csak hab a tortán. Az imázs csak egy előadó kifejezési eszköze, de szerintem nem ez a siker kulcsa. Példa erre a …Baby one more time, melynek sikere a rádiókban kezdődött.” Ez az állapot mindössze akkor változott, mikor Britney hozzáfogott soron következő számának vászonra viteléhez. Ebben Nigel Dick segítette (Bomti, Sometimes, később Oops klip). Az ominózus dal címe You drive me crazy volt (Megörjítesz). A videóban topban jelent meg a hímnemű rajongók legnagyobb örömére. Britney tehát nem csak a topot hozta újra divatba Amerikában, hanem a köldöke is szimbólummá vált, a legszexisebb testrészének számított.
Botrányt kavart viszont mellének hirtelen megnövekedése. Az első klipben 1998. telén szemlátomást még kislányos méretei voltak, azonban a Crazy videoklipjében 1999. szeptemberében már hangsúlyt kapott női mivoltja is. De ő mindvégig tagadott. „A melleim maguktól nőttek meg”- mondta, de a média nem kímélte. Pletykák tömkelegét zúdították az énekesnőre, aki mindvégig lazán fogta fel az újságírók gyanusítgatásait, bár azt még ma sem tudhatjuk pontosan mi igaz a pletykákból. Annyi biztos, hogy a hárítások után Brit néha kétértelmű megjegyzéseket is tett egy-egy interjújában: „Elég szomorú, hogy a tehetség és a kreativitás ellenére a rajongók képesek ekkora jelentőséget tulajdonítani egy testrésznek. És mi van akkor, ha igaz a hír? Mi köze van a zenémhez?”- tette hozzá. Bár higgadtsága ellenére azt is hozzáfűzte: „A pletykák egy idő múlva kezdenek idegesítővé válni.” Magyarországon 2000-ben a szennylapok közül a Blikk vitte a prímet. Ezek az újságok nem csupán pontatlanok, hanem túlzóak is, ezért információszerzésre nem alkalmasak. Valamkint hajlamosak hírként feltüntetni egy rossz pletykát is. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy a kiszemelt áldozat, nem tud védekezni, így szabadon terjeszthetik írásukat. No persze nem minden esetben történik ez meg, 2000-ben számos rossz írást olvashattak a rajongók a Blikkben (is!).
Az irigység és a gyűlölet határtalan tud lenni. Britney egyre nagyobb sikerét látva megnőtt az így érzők tábora. A csámcsogásokat felváltották a sokkal hitelesebbnek látszó hamisítványok, a montázsok. Ezek nagy része annyira profi munka, hogy valóban nehéz megkülönböztetni a valódiaktól. A képek az interneten cikáznak és mindig más címen érhetők el. Némely képek egy Britney arca, és aktmodell teste együttest ábrázolnak, egyes képek azonban egyszerű torzítások nem éppen szívhez szóló felirattal. A képek annak idején alaposan belegázoltak Britney lelkivilágába. Ma már megérti, hogy ez az ára annak, ha világszerte ismerik.
Britney első forró képei a Rolling Stone magazinban jelentek meg. A lap felkérte a tinidívát egy fotózásra, amire a házukban került sor. Ezek a fotók topban és rövidnadrágban készültek, és nagyon jól sikerültek. Britney imázsához híven visszafogottak voltak, mégis volt ezekben a képekben valami erotikus hatás. „Ezeken a képeken sem mutatok meg többet magamból, mint bármely lány a strandon.” – mondta Britney, amikor a prűd amerikaiak kifakadtak. Az emberek nem láttak benne mást csak a tinédzserek megrontóját. Még a multinacionális élelmiszercég, a Nestlé is visszalépett a lány koncertturnéjának szponzorálásától. Az indok a következő: „A fotók nem férnek össze a cég család imázsával.”
A botrányozások elülte után minden ment a maga ütemében. 1999. november 11-én a tinisztár részt vett a dublini Mtv díjkiosztón, mikor is négy díjacskában részesítették munkásságáért. A díjak „címerei”: legjobb női előadó, az év áttörése, legjobb előadó pop kategóriában, legjobb pop kislemez. Az elismerés nem csak az európai díjkiosztón öltött formát. Az USA Billboard Awardson Brit szintén négy szobrocskát zsebelt be. A kategóriák majdnem megegyeznek az előbbiekkel.
2000. januárjában megjelent a Born to make you happy maxija (Azért születtem, hogy boldoggá tegyelek). Negyedik volt a sorban, ismét sikeres, több országban listavezető. Igaz ezek a sikerek már nem voltak annyira átütő erejűek, mint a hölgyike berobbanását követően, de elismertsége maradt a régiben.
Mindeközben készült Brit új albuma is, s új turnéjának előkészületeivel is foglalkoztak már. Nem kifelejtendő, hogy Britney-nek a …Baby one more time turnéja után volt egy rövidebb lélegzetvételű Crazy 2K Tour-nak nevezett koncertsorozata, amelyben már ízelítőt adott az új hanganyagból. Az albumát egyébként olyan reményekkel készítették, hogy legalább akkorát robbanjon, mint elődje. A felvételek Stockholmban, Svájcban és New Yorkban készültek, főként Max Martin közreműködésével, de más dalszerzők is segédkeztek, mint például Shania Twain férje, Robert John Lange, aki egy fantasztikus balladát írt a lemezre Don’t let me be the last to know címen, de erről a dalról később még lesz szó… Britney sem akart tétlenül ülni, úgy gondolta ezúttal ő is ír egy számot a korongra, mely el is készült. A rövidke dal címe Dear diary, vagyis Kedves naplóm.
Az új Britney Spears albumot végül 2000. május 16-án publikálták Oops!…I did it again (Hoppá, már megint megcsináltam) címen, ami Kanadában és az Egyesült Államokban is első helyen debütált. Alig egy éven belül pedig 10 millió példány kelt el belőle, csak az USÁ-ban, 900 000 az Egyesült Királyságban, és 1,2 millió példány Németországban. Mindezekkel a statisztikákkal együtt a legnagyobb számban fogyó albummá vált, amit női előadó jelentetett meg. Az első szám, amit megjelentettek róla a CD címadó dala volt, ami nyomban slágerré vált. Britney Spears népszerűsége tovább nőtt, és ezzel a dallal bebizonyította, hogy nem tiszavirág életű előadó, aki sikertelen próbálkozásai után eltűnik a süllyesztőben. Ez a közepes tempójú dal hónapokig vezette a listákat és általa az album nagy, sőt óriási tételben fogyott. Az Oops!…I did it again című dal pedig sok országban a 2000. év legsikeresebb és legmeghatározóbb dalává vált és hónapokig vezette a listákat. Hazánkban Magyarországon is (többek közt)! Természetesen nem ez volt az egyedüli dobás az albumról. De nehéz valakinek túlszárnyalni a sikereit, ha egyszer már rekordokat döntögetett. Mikor egy interjúban megkérdezték az énekesnőt, hogy akkoriban legyőzhetetlennek érezte-e magát, ezt a választ kapták: „Tény, hogy nyeregben éreztem magam, de legyőzhetetlennek nem. Azt azért nem mondanám.” Az énekesnő viszonylag szerény kijelentése egyáltalán nem megdöbbentő. Kitűnő példa erre a következő esemény: Mikor Britneyt az FHM megválasztotta a 2000. év második legszebb hölgyének, a sztár a következőket reagálta: „Egyáltalán nem vagyok szexszimbólum, vegyük például Jennifer Lopezt. Ő sokkal szebb nálam… Amikor az emberek csodálnak és azt mondják, milyen jól nézek ki és mennyi energiám van, egy kicsit elbizonytalanodom. Ezeknek az embereknek egyszer látniuk kellene azt, amit én látok a tükörben minden reggel.”
Az albummal nagyjából egyidőben jelentette meg édesanyjával közösen diktált Heart To Heart című könyvét, mely magyar fordításban sajnos azóta sem jelent meg. Az iromány életrajzi jellegű, főként Britney és az édesanyja közötti kapcsolatról szól. “A mi kapcsolatunk több, mint anya-lánya kapcsolat. A legjobb barátok is vagyunk egyben. Anya mindig tudja mire gondolok, vagy épp mit érzek, anélkül, hogy szólnék egy szót is.” – mesélte el Britney könyvük megjelenésekor…
A tinisztár még ekkortájt is azt állította, hogy szűz -és talán ez volt imázsának a leghangsúlyosabb és ellentmondásosabb korszaka- mivel olyan családban nevelkedett, ahol azt tanították neki, hogy a szüzességét csak a házasság után veszítheti el. A színpadon mégis teljes gázzal pörgött, előadásmódjára a dinamikusság volt jellemző. Sokaknak tetszett ez az ellentét. A reflektorfényben szexi díva, hétköznapokon kedves lány. Mindez nagyon hatásosnak bizonyult, ám akadtak kétkedők is. Szinte minden újság írt arról az esetről, amikor egy multimilliomos üzletember próbára téve Britney szavahihetőségét, ajánlatot tett neki. Felajánlott 14 millió dollárt, ha hajlandó vele tölteni az első éjszakát. (14 millió $= 3 976 000 000) Britney nem csábult el, sőt felháborodott a tisztességtelen ajánlaton.
A popdíva megkezdte Oops!…I did it again turnéját 2000 nyarán, ami már nem csupán turné, hanem világturné volt. Az élő koncerteken előadott show színvonala rendkívüli fejlődést mutatott. A londoni Wembley Arena-ban leadottról TV felvételt is készített az HBO.
Brit mindezek ellenére a klipforgatásokat sem függesztette fel. A Lucky című klipjét egy los angeles-i stúdióban vették fel Dave Meyers rendezésében. Ez volt az első kisfilm jellegű videó, ráadásul telepakolták trükkökkel is. Nagyon színes, tán a legszínesebb videó mindközül. Nos, az alaptörténetet négy percbe kellett sűríteni, így az eseményeknek viszonylag gyorsan kellett pörögniük, ám ez mégsem lelhető fel a videóban, mert rendkívűl szemléletesen ábrázolja a hősnő, Lucky érzelmeit. Csupán a refrén áttanulmányozása elég ahhoz, hogy megértsük a lényeget: „Ő olyan szerencsés, egy igazi sztár, de mégis csak sír, sír, mert magányos a szíve…” Az újságírók menten felfigyeltek a dal üzenetére és gyanút is fogtak, miszerint az énekesnő saját magáról énekel a dalban, csak épp hangyányit másképp. Britneynek ez viszont nem állt szándékában, így az egyik sajtótájékoztatón megragadta az alkalmat, és közölte: „Lucky csak a képzelet szülötte. Én teljes mértékben elégedett vagyok az életemmel”. Brit ezzel pontot tett az ügy végére.
2000. szeptember 10-én a new yorki Metropolitan Operaházban rendezték meg a Music Television díjkiosztóját, melyen mindenki, aki csak számított részt vett. Azt est nyitója Janet Jackson volt, de megjelent Pink, Eminem, Fred Durst, Christina Aguilera, az N’Sync és rajtuk kívül még sokan mások. Britney Spears és Justin Timberlake kéz a kézben jelentek meg és a show alatt is együtt ültek. Majd a lány eltűnt a nézőtérből és a színpadon jelent meg újra. Először kalapban és öltönyben táncolt, amolyan Jacko-félében, mikor aztán a zene váltott, hirtelen letépte magáról a ruhaneműt, és vad táncba kezdett! Sokan azt gondolták, hogy ruha sem lesz a kosztüm alatt hiszen egy igen testhez simulós, és bőrszínű csillámokkal díszített dressz volt alatta, de még így is sokan utcalánynak kiáltották ki Spearst. Noha az előadása az est fénypontja volt, ennyi energiát, és ekkora megdöbbenést senki nem váltott ki, az előadók közül! Bár a díjátadón díjat nem nyert, mindenképp aratott. Mellesleg ez volt az első olyan díjkiosztó, mikor barátjával együtt jelent meg, felfedve érzelmeiket, illetve ez a gála volt az első lépés a kislányos-iskolás imázs végleges elhagyása felé. Britney kiforrottabb lett, és ez nem csak korában, hanem dalaiban és előadásmódján is érződött.
2000. novemberében elkészült Britney soron következő videóklippje, mely a Stronger-hez készült. Először kérték fel a rendezésre Joseph Kahn-t, aki nagyszerű futurisztikus ötleteivel színesítette tovább a Britney videók sorát. Kahn egyébként olyan nagyszerű munkákat tudott már maga mögött, mint a Backstreet Boys Everybody-ja, Janet Jackson Doesn’t really matter-je, vagy éppen a Brandy és Monica slágeréhez készült videóklip, amely a The boy is mine. Az időzítés tökéletes volt, és érezhető az a fajta változás, amit tudatosan is akartak érzékeltetni már a VMA 2000 óta. A popénekesnő nővé érett, igazi nővé. Talán túlságosan is kirúgott a hámból. Nem sokkal később ugyanis turnéjának európai állomásain, például a németországban lévő lipcsei fellépését követően egy after-partyn olyan mélyen a pohár fenekére nézett, hogy a paparazzik igencsak örültek, hogy lencsevégre kaphatták ezt a csiszolatlan virágszálat – aki akkor még nem töltötte be a 21. életévét sem – egy bárból kijövet.
2001. első hányadában írta alá 7-8 millió dollárról szóló szerződését a Pepsi óriás-üdítőital-vállalattal. A céggel több reklámot is elkészítettek, saját promóciós track-ekkel, melyekhez Wade J. Robson (Britney tánckoreográfusa és a Dream Within a Dream turné egyik fő embere) adta nevét. A Pepsi-vel kötött szerződése egészen a késői 2003-as évig kinyúlt, de ne szaladjunk ennyire előre! A hölgyeménynek nem ez volt ugyanis az első reklámfelkérése. Azelőtt is jó reklámarcnak bizonyult és valóban több reklámügynökség is kopogtatott már az ajtaján. A termékgyártók egyáltalán nem bánták meg a választásukat. Ezt olyan nagy nevek bizonyítják, mint a Tommy Jeans farmerok, a Got Milk, a Polaroid, a Skechers edzőcipők, a Clairol termékei, a McDonalds és két internetes oldal is, a youtopia.com, illetve a sweet16.com is. Ezek után nem csoda, hogy Brit beállt a híres Pepsi-sek táborába, mint amilyen egykoron Michael J. Fox, Ricky Martin vagy Michael Jackson volt.
2001-ben megörvendeztette rajongóit édesanyjával Lynne-nel közösen írt regényével, amely az első (és talán nem is utolsó) szépirodalmi alkotásuk volt. A könyvecske címe Mother’s Gift, magyarul pedig “A szeretet éneke” címet kapta. A körülbelül 160 oldalas keményfedeles könyv a híresztelésekkel ellentétben nem életrajzi mű, hanem kitalált történet, személyes tapasztalatokból merített elemekkel. A könyv utolsó oldala röviden bemutatja nekünk a Britney Spears Foundation-t, ami az énekesnő alapítványa. Olyan gyerekek segítségére jött létre, akik hátrányos anyagi helyzetük miatt nem tudják kamatoztatni tehetségüket, tánc és énektudásukat. A tábor záró előadásait egyébként Britney személyesen látogatja és az első sorokban izgulja végig minden alkalommal a gyerekek fellépéseit.
Novemberben (egész pontosan november 6-án) megjelent a harmadik album, mely nemes egyszerűséggel a “Britney” nevet kapta. Öt számhoz adta a nevét, a Cinderellának a szövegét maga írta meg és olyan különböző producerekkel dolgozott, mint a Neptunes, de kihagyhatatlan volt a jól megszokott Max Martin nevezetű “slágergép”, egy duett Pharrel Williams-szel és persze barátjával, Justin Timberlak-kel is készítettek egy közös track-et, a What it’s like to be me-t. Az album rögtön első helyen landolt az USA és Kanada listáin. Előbbi helyen több, mint 740 000 eladott példányt tudott maga mögött már az első héten. Az album sikere oda vezetett, hogy hivatalosan is ő lett a SoundScan történelmében az egyetlen női előadó, akinek első három albuma rögvest a toplista tetején debütált. Magyarországon is volt igény Britney-re. Az első szállítmányt elkapkodták, az utánpótlás azonban elmaradt. Történt ugyanis, hogy egyik éjszaka a tinisztár új albumát szállító kamionból az összes CD-lemezt egész egyszerűen ellopták. Ez nem csak nálunk, hanem Hollandiában is megtörtént. Sajnos ellentmondás, hogy az eladások ellenére végül az Egyesült Államokban csupán az I’m a Slave 4u (ami az először kiadott dal róla) vált slágerré.
Az említett dal premierje a nagyszabású Mtv gálán történt, a Video Music Awards-on, szeptemberben. A dzsungeli díszletek között később egy kígyó is a műsorba került. A PETA nevű állatvédő-szervezet rögtön nemtetszését fejezte ki az állatok jogait védve, köztük főként az albínó piton fellépésen való használala miatt, amit Britney a nyakába rakott a második refrén erejéig.
Nem sokkal később megkezdődött Britney turnéja, a Dream Within a Dream (Álom az álomban), melynek 2002-ben egy második sorozata is volt, kisebb eltérésekkel. A turné az „álom” témával promotálta az új Britney albumot, és ölelte körül a legnagyobb slágereket. Las vegas-i állomásáról (melyet élőben közvetített az HBO különböző katonai támaszpontokon) DVD is készült.
2002. első felében moziba került Britney Spears első és saját filmje, a Crossroads (Álmok útján). A könnyed, romantikus vígjáték. A nézettsége miatt már az első héten megszerezte a lista második helyét, de a kritikusok által több ízben támadott film aztán mégis jelölve lett a Razzie-ra, ami köztudottan a legrosszabbaknak járó „elismerés”. Britney, mint legrosszabb színésznő és az „I’m not a girl, not yet a woman”, mint legrosszabb filmbetétdal nyerte el a nem túl hízelgő díjacskát. Ezzel Britney méginkább Madonna nyomdokaiba lépett, akinek szintén nem sikerült, még hosszú évek alatt sem kivívnia a filmesek elismerését. Britney egyébként nem félt, hogy a rajongók csalódnak majd benne a mozi miatt, mert azt vallja, hogy akinek van szíve, azt megérinti a film. „Engem nem érdekel, mit gondolnak a kritikusok, az viszont aggasztana, ha tetszene nekik. Ugyanis minden filmet utálok, amit ők istenítenek; amit meg én szeretek azt a kritikusok utálják. Nekem az a fontos, hogy a rajongóimnak tetsszen. Hiszen nekik való film ez. Beülnek a moziba és lesz egy jó estjük!” – hangoztatta többszöri alkalommal is. Mindenképp őt igazolja a tény, hogy a nézettségi rátája a filmnek igen magas volt, még ha szakmailag nem is kapott elismerést.
Nem mindenki gondolta úgy, ahogyan a kritikusok. Többen a hírességek közül is Britney mellé álltak. Így az Austin Powers-t játszó Mike Myers is, aki felajánlott egy vendégszerepet neki, filmje harmadik -Aranyszerszám- című epizódjának nyitójelenetében. Britney magát játssza ugyan és szerepe rövid, de Boys c. slágere, amellyel a moziban is feltűnik, rákerült az Original Soundtrack albumra, illetve májusban leforgattak egy közös klipet Myers-szel az említett dalhoz. Ezzel is tovább szinesítve a videóklipek sorát.
Magánéletében ekkor törés következett. Négy évig tartó kapcsolata Justin Timberlake-kel a végéhez ért. Utolsó közös megjelenésük a publikum előtt 2002. márciusában volt, pontosan a Crossroads premierjén. A szakítást a bulvársajtó és a média nyomban felkapta, és ami először még úgy tűnt menthető az is végül teljesen elveszett a semmibe, azaz kiderült, hogy Brit és Justin többé nem egy pár. A szólókarrierbe kezdett fiú “Cry me a river” című dalával azt sugallta, hogy kapcsolatuk azért ért véget, mert a lány megcsalta őt. Britney később elmondta: „Nem állítom, hogy hazudik, de az igazság így nem teljes. Justinnal barátok vagyunk és mindketten hibáztunk.” Nem sokkal ezután a második törés következett, ami végül az „i” betűre feltette azt a bizonyos pontot. Az énekesnő szülei beadták a válókeresetet.
2002. júniusában elterelve a magánéleti buckáról a figyelmet, Britney új üzletágban próbálta ki magát és éttermet nyitott New York szívében, amit Nyla-nak nevezett el. A nívós helyen a déli ízek és az otthonias fogások mellett koktélokat is szintúgy megkóstolhattak az arra tévedő városiak. A Nyla hivatalos megnyitóján Britney személyesen jelent meg, és elmondta, hogy üzletasszonyként is kipróbálná magát, ezért vágott bele az étterem megnyitásába. Hogy miért pont New York-ban? Erre Spears ennyit felelt: „Imádok itt lenni, a new york-iak vagányak, jófejek.” Az étterem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért később 2003-ban bezárt.
Britney szeptemberben visszavonult a rivaldafényből, és 2003-ra a szakmabéli kritikusok előre megjósolták karrierjének végét. A hölgy ekkorra már 50 millió eladott albumot tudott maga mögött és jónéhány Grammy jelölést, melyek közül ugyan még egyet sem sikerült elnyernie, de emlékezzünk csak arra, hogy ez a díj a zenei Oscar-nak felel meg, aminek már a jelölése is kincset ér. Nem beszélve arról, hogy a legnagyobbakként számontartott előadóművészek, mint amilyen Madonna is; csupán karrierjének hetedik évében kapta meg ezt az igazán értékes elismerést. Britney 2002 végén még „csak” négy mozgalmasabb évet mutathatott fel. Mindenesetre a lány közel egy évre visszavonult, noha sokáig úgy tűnt, még ez az idő is kevés volt ahhoz, hogy begyógyítsa a sebeket. Talán valahol itt kell keresnünk a gyökereit azoknak a dolgoknak a magyarázatára, amik az évek múltával majd megtörténtek életében. Az első lelki bukkanó sajnos már megtörtént.
Britney a rivaldafénybe 2003. augusztusában tért vissza az MTV Video Music Awards díjkiosztó gáláján, példaképével Madonnával, illetve énekes kollégáival Christina Aguilera-val és Missy Elliott-tal közösen, a nyitófellépés erejéig. Az ötlet alapkoncepcióját a popkirálynő 1984-es “Like a Virgin” ikonos fellépése adta, melyet a mai napig felemlegetnek. Az akkor nagy botrányt kavart, erotikus elemekkel fűszerezett színpadi játék megismétlődni látszódott, ezúttal egy modernebb feldolgozásban. Britney, mint a VMA legnagyobbá vált reklámarca, az ikon Madonna, az aranytorkú Christina (aki akkoriban leginkább az X-tina fedőnevet használta) és a hiphop vonulatot képviselő Missy így váltak egy fergeteges egyveleggé azon az esten. Ez a nyitány hatalmas vihart kavart, noha a koncepciózus fellépés csúcspontján elcsattant csók sokkal nagyobb nagyobb figyelmet kapott Britney-Madonna, mint az Aguilera-Madonna páros esetében. Az alapötlet szerint egyébként egy esküvő zajlott le a színpadon, a popkirálynő, mint vőlegény szerepében, ő pedig a két menyecske kíséretében, Missy pedig, mint egyfajta házasságkötő, aki a kis szentélyből ugrik elő. Britney így emlékszik vissza a történtekre: “Amikor együtt dolgoztunk Madonnával, voltak olyan pillanatok, amikor egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ott állok mellette a színpadon. Azelőtt ilyen még a legvadabb fantáziámban sem fordult elő.” A publikum szerint a polgárpukkasztó színpadi műsor Brit részéről az ex, Justin Timberlake-felé intézett piciny bosszúja.
2003-ban a lány elkezdte a zsidó miszticizmus tanait, melyet más néven Kaballah-nak hívnak, egyértelműen Madonna hatására. Teljes értékű tagjává vált a Kabbalah Központ-nak, mikor Madge bemutatta őt egy zsidó bölcsnek. Később héber tetoválást csináltatott a nyakára, mely a hetvenkét Kabbalah isten közül az egyiknek a nevét ábrázolja. Britney már ezelőtt is csináltatott egy Kabbalah által inspirált héber tetoválást a nyakára, ami egy apróbb baleset miatt elvesztette jelentését, azaz rosszul lett felrajzolva. Ez tehát az énekesnő második félretetoválását jelentette, ugyanis a lábán található japán betűk jelentéséről sokáig azt hitte, hogy a “titokzatos” jelentést hordozzák, holott tulajdonképpen jelentésük: “furcsa”.
Britney 2003. november 6-án szakmai elismerést kapott, ugyanis csillagot készítettek neki a hollywood-i Walk Of Fame sétányon, amit ünnepélyes keretek között avattak fel. A jelenlegi adatok szerint ő a legfiatalabb énekesnő/sztár Hollywoodban, aki ekkora megtiszteltetésben részesülhetett. Nem sokkal, mint egy héttel később, november 17-én látott napvilágot az újabb Britney album, melyet az “In The Zone” névre kereszteltek. Lemondva a koraibb albumokhoz szintipopot gyártó Max Martin-ról, most olyan más ismert és kevésbé ismert producerekkel dolgozott együtt, mint RedZone, Bloodshy & Avant, Moby, R. Kelly vagy a The Matrix. Spears kilenc dalban teljes közreműködéssel dolgozott a korong tizenhárom dalából és első ízben producerkedett albuma megannyi track-jén is. Az In The Zone stílusos skáláját vonultatja fel a különböző zenei irányzatoknak, az utcai hip-hop-tól kezdve and electro-trance-en át az újszerű rockbetétekkel gravírozott, fortélyos popzenéig. A lemezre Britney egy teljesen saját dalt is komponált Everytime címmel, amit ugyan már jó előre megírt egy németországi útja során, mégis ráhelyezte új korongjára. Másik érdekesség az (I got that) Boom boom című szám, melyben szintén szerepel két vendégénekes-rapper, a Ying Yang Twins. Britney a két dalt kiemeli a többi közül: “Ez a két szám különösen kedves számomra, mert egyikőjük sem hasonlítható bármihez, amit eddig csináltam. A Boom boom kemény, szélsőséges és szórakoztató, míg az Everytime sötét és megfáradt. Teljesen “levetkőztet” engem, mint énekest és dalírót. Olyan őszinte, amennyire csak lehet.” Több szexuális tartalmú, és egyértelműen szexuális üzenetet hordozó dal is szerepel az albumon, mint amilyen a Touch of My Hand is, ahol az egészen különleges hangszerelést a vonósok és a közép-keleti gitár riffek adják. “Elkészíteni ezt az anyagot, egy hihetetlen utazást jelentett számomra. Volt rá alkalmam, hogy felfedezzem és megismerjem ezeket a nagyszerű zenészeket, és végül együtt csinálni egy olyan hanganyagot, ami tisztán tükrözi azt, ahol éppen tartok.” – jelentette ki Brit. Már debütálásának hetében a USA listák tetejére mászott fel, rögvest 609 ezer eladott példányszámával. Ezekkel az eredményekkel Britney lett az első és egyetlen olyan női elóadó, akinek az első négy lemeze mind a toplisták tetején debütált. Első kislemezként kimásolt dal egy duett lett, melyet Madonnával énekelt fel, címe: “Me Against The Music”. Ezzel kapcsolatban elmesélte, hogy mikor még az Mtv 2003-as díjátadójára készültek Madonna meghallotta ezt a dalt -mely akkor még csupán szóló verzióban létezett-, megtetszett neki, és végül egy hirtelen ötlettől vezérelve így lett belőle közös project. Ezzel teljesülni látszott az énekesnő egyik legnagyobb álma, a duett gyerekkori kedvencével, illetve ez megspékelve egy közös videóklippel. A publikum véleménye ezzel kapcsolatban megosztott volt, hiszen egyesek örömmel fogadták a közös munkát, míg mások idegenkedtek attól, hogy a korábban Madonna-kopírozónak kikiáltott Britney-t és a jócskán a korában lévő dívát egy újabb közös produkcióban lássák. A lány az ezzel kapcsolatosan felé intézett vádakra csupán annyit reagált: “Csak egy Madonna van, és nem is lesz több. A célom egy olyan karriert befutni, ami hasonlóan sikeres, de másképp különleges.” A legnagyobb sikereket elért dal a másodikként megjelentetett “Toxic” lett végül, Cathy Dennis tollából, amely 2004-ben végre meghozta Britney első Grammy elismerését. A díjat a “legjobb dance felvétel” kategóriában nyerte el. Várandós volt ugyan egy MTV Video Music Awards-os elismerés, azonban ezt mégsem kapta meg, ezzel is nagy felháborodást keltve a rajongó- és szimpatizáns táborban, lévén, hogy az igen teátrális és vizuálisan gazdag megoldásokkal és változatos ötletekkel előrukkoló lány még mindig nem tudhat magáénak egy ilyen díjacskát sem. A “Toxic” kislemez továbbá a legnagyobb példányszámban eladott kislemezzé vált a 2000-es “Oops!…I did it again” óta. Csak az Egyesült Királyságban 105 000 példányszám fogyott az első héten, listaelsővé vált, ami a negyedik ilyen Spears slágert jelentette Angliában. Az ötödik ilyen sem váratott magára sokat, mely a Britney által írt és a Guy Sigsworth produceri munkáját dícsérő “Everytime” lett. Videóklipje sajnos félelmetesen előrevetítette a jövőt, legalábbis egy lehetőséget, bár akkor Britney erről még mit sem tudhatott. A videóban a lány önmagát játszotta egy olyan partnerrel, akivel kapcsolatuk holtpontján járnak, s minden magánéleti válság tetejébe még a várakozó paparazzi tömeg és az őrült újságírók hada is megnehezíti életének másik oldalát. Így fonja egybe a kettőt, majd a csúcsponton egy érzelmi robbanás után, egy véletlen balesetben (vagy feltehetően eredetileg öngyilkosságnak szánt jelentben) Britney eltávozik, de ekkor már minden segítség hiábavaló. A klip nagyszerűen bemutatja ennek a világnak a felszínességét és árnyoldalait abban a jelenetben, mikor az énekesnőt a rohammentő szállítaná el, de még ebben a helyzetben is alig ad utat az őrjöngő tömeg, és bárminemű szolidáris viselkedés helyett csak a szenzáció-hajhászás megy mesterfokon.
Lázadását ezidőben éjszakába nyúló partykkal enyhítette, kitörései néha inkább meggondolatlanok voltak, mint ésszerűek. Jó példa erre a sajtó által felkapott 55 óráig tartó las vegas-i házassága gyermekkori barátjával Jason Alexander-rel. Ez 2004. január 3-ájának éjszakáján történt. Érvénytelenítéssel zárult. Noha Las Vegas-ban ez nem túl meglepő, egy ilyen kaliberű és imázsú világsztár esetében hagyott némi kívánni- és magyaráznivalót maga után. A lány végül bevallotta, hogy csak egyszerű szórakozásból tették és egy hirtelen ötlet vezérelte őket, ami bolondság, mégsem bánja. Spears szavaiból minduntalan kitűnt a szemlélőnek a lázadó lénye. Egyik ilyen estén ismerte meg későbbi barátját, majd férjét, Kevin Federline-t, aki dolgozott már táncosként Brit korábbi turnéján. Hamar egymásba habarodtak és a lány akkoriban igencsak felkavart lelkiállapotának jót tett Kevin szabadszelleműsége. Vitatható, hogy előnyére vált volna, de mindenképp szüksége volt egy ilyen társra. Szépséghibája volt a dolognak, hogy a férfi ex-barátnője épp nyolc hónapos terhes volt második gyermekükkel. Később elmondták, hogy Shar Jackson és Federline már nem voltak gyakorlatban együtt, de némi kétkedést így is felvetett már akkor is sokakban a szavahihetősége és a felelősségtudata. Britney mégis elhívta magával őt, hogy kísérje tovább turnéján, ahol mondhatni még jobban összeforrtak. Maga a koncertsorozat az Onyx Hotel nevet viselte, mely az ónix kő titokzatos erejére utal. “Az Onyx Hotel, egy az onyx kő ereje által működő páratlan, misztikus szálloda. Minden vendég, aki belép az ajtaján, megtapasztalja a saját fantáziájának életre kelését, legcsodálatosabb álmainak megvalósulását.” – fejtette ki Spears a turné köré épülő teóriát. Lényegében a dalok elhangzása alatt a szálloda különböző részeit járhatjuk be, hangulati elemekkel, sok tánccal és némi intimitással fűszerezve. A színpadi megvalósítást Tokio város inspirálta, és annak posztmodern építészete. A nyolc kosztümváltás alatt pedig Roberto Cavalli és Dsquared ruhakölteményeit csodálhatták meg a nézők. Utóbbi tervező már adta nevét a 2002-es Dream Within A Dream koncertsorozathoz is. A turné 2004. március 2-án debütált San Diego-ban, de professzionális felvételt a március 28-i Miami-ban megrendezett koncertről készítettek, melyet több ízben sugároztak különböző tv-csatornák, magas nézettségi statisztikákkal. A korábbiakkal ellentétben DVD-kiadásra ez alkalommal nem került sor. A turné harmadik sorozata Britney térdbalesete miatt -mely az Outrageous című dalának forgatása alatt történt- le lett mondva. Ez egy második felvonást jelentett volna Észak-Amerikában, illetve kiestek a repertoárból Ázsia és Ausztrália helyszínei is. A show-t több mint 600 000 rajongó látta élőben Észak-Amerika és Európa szerte, és 30,7$-os nyereséget hozott a konyhára. A nem épp szerencsés fordulatnak “köszönhetően” az “In the zone” korszak itt véget ért. Az imént említett félkész videót nem adták le a televízióban, nem vágták össze koncertfelvételekkel, így az R. Kelly neve által fémjelzett dal végül nem vált közismertté.
Úgy tűnt Britney megpihen és magánéletére fókuszál, ezt az elgondolást méginkább megerősítette, amikor júliusban bejelentette eljegyzését Federline-nal, mindössze három hónap ismertség után. Végül szeptember 18-án egy meghitt meglepetés ceremónia keretei között házasságot kötöttek, melyre csak a családtagok voltak hivatalosak. Bár akkor ők is úgy tudták, hogy mindössze egy eljegyzési party-ról van szó, így a meglepődöttségük annál nagyobb volt. A hivatalos érvényesítés papírforma szerint pedig október 6-án történt meg. A házasság megkötése után Britney saját kezüleg írt levelet közölt le hivatalos weboldalán, mely szerint kész a családalapításra, így karrierjét szünetelteti és a rajongók megértését kéri.
2004. novemberében a Jive úgy döntött kiadja a hölgyemény első Greatest Hits albumát összefoglalva ezzel eddigi munkásságát legsikeresebb dalaival. A korongra három új dal került, melyből kettőből készült végül videóklip. Ezek közül a lemez címadó dala az első, mely az 1988-as Bobby Brown R&B énekes “My prerogative” (Előjogom) című dal feldolgozása. Britney felfogásához nagyon jól beillett a szövegvilág, így tökéletesnek bizonyult első választásként: “Mindenki csak beszél mindenfélét rólam, miért nem hagynak egyszerűen élni? Nincs szükségem engedélyre, a saját döntéseimet hozom. Jogom van hozzá.” A klipben egyébként maga Kevin is szerepet kapott, noha csak rövid ideig látható.
Hamar kiderült, hogy Brit a családalapítást teljesen komolyan és a szó szoros értelmében gondolta. Mikor napvilágra került terhességének híre, először sokan ledöbbentek. Később azonban mindenki elégedettségére az akkoriban többnyire boldog és elégedett énekesnőt látva először lenyugodtak a kedélyek. Annál kevésbé a paparazzik, akik egyre inkább kipécézték maguknak az üdvöskét, és aki ugyan karrierjét átmeneti háttérbe helyezte, ám annál inkább szolgált jó mindennapos sztoriként, hogy a privát életben abszolút nem viselkedett sztárként. Értve ezalatt az öltözködést, vagy a hajának összecsapottságát. Ezek persze idővel egy teljesen új képet alakítottak ki Britney-ről és a firkászok egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, hogy bármilyen apró bakit a végletekig nagyítsanak és vázoljanak fel napi kihágásként. Brit eddigi kis privát szférája megtörni látszott és a gonoszkodásoknak, ferdítéseknek is lassan helyük lett a médiában. Nagyon jó példa volt erre az az eset, amikor egy egyértelmű montázzsal akarták bebizonyítani, hogy a hölgy igazából sunyi-cigarettázik terhessége alatt. Persze aki látta előtte már az eredeti fotókat, az tudta miről van szó, de az emberek jó hányadát a pillanatnyi botrány jobban érdekelte, mint az igazság után való kutakodás. Míg másik fotón látszólag konyakot húzott meg, itt már ő maga szólalt fel, hogy valójában gin-seng teát ivott, mert ez segít egyensúlyban maradnia. Tehát az imidzsrontó gárda munkája zöld utat nyert, és valljuk be Britney akkori saját külsőjére vonatkozó igénytelensége sem segített jobb képet alkotni róla.
Egyfajta reakcióként a támadásokra és, hogy valódi életét a kulisszák mögött jobban bemutassa, összeállított férjével a turné alatt és a turné utáni privát filmekből egy valóságshow egyveleget, melyet Chaotic névre keresztelve küldtek el az amerikai UPN csatornának, amely az öt részes széria első részének bemutatását 2005. május 17-ére tűzte ki. Címadó dalaként a show-val megegyező nevű hiphop felvételt választották ki, melyet Nick Thayer írt a párnak és Britney énekelte fel. A show utolsó részében figyelemmel kísérhettük a kettejük közötti házasságkötést. Az első részt a 18 és 49 közti életkorúak nézték főként, számuk mintegy 3,7 millióra rúgott, ami majdnem duplája annak, ami ezen idősávban a UPN nézettségi rátája. További érdekesség, hogy az utolssó résszel együtt debütált első alkalommal Spears legújabb, saját kezűleg írt balladája a “Someday (I will understand)”, illetve az ahhoz tartozó Michael Haussman klip. Britney művészi, fekete-fehér videóját terhesen vették fel, alig pár hónappal gyermeke születése előtt. A ballada a terhességgel kapcsolatos érzéseiről és az anyai ösztönökről szól. Elmondása szerint zongorán komplonálta, pont két héttel azelőtt, mielőtt tudomást szerzett róla, hogy várandós. A kész track zongorasávját saját maga játszotta le a stúdióverzióhoz.
Szeptember 14-én Britney életet adott első fiának, Sean Preston Federline-nak a santa monica-i UCLA egészségügyi központban, előre bejegyzett császármetszéssel. Első közös képeiket a PEOPLE magazin közölte le, címlapon a párral és újszülöttjükkel. De kiszivárogtak teljesen privát céllal készült fotók is.
A Jive persze igyekezett kitölteni a rajongók számára ezt az időintervallumot is, ezért még november 17-én megjelentették Britney első remixalbumát, eddigi leghíresebb dalainak mixváltozataival és egy új dance slágerrel az “And then we kiss”-szel, melyet végül csak Ázsiában jelentettek meg hivatalos kislemezként. Ennek ellenére a Billboard Dance listáján a 15. helyig sikerült eljutnia és Európában erős játszási rátát ért el a rádiókban. A dalt a híres dj, Junkie XL keverte meg, az eredeti verzió (ha volt ilyen) nem szivárgott ki. A korongon olyan más mixerek működtek együtt, mint Peter Rauhofer, Bill Hamel vagy Jacques Lu Cont.
Szerző: Erik
Linanita: 
